HTML

Emlékszünk a grunge-ra?

Mi volt olyan irdatlan jó benne? Miért csak ott? Miért csak akkor? Mi maradt helyette?

Friss topikok

  • rDAVE: a Real Lies szegedi együttesre már mondták a grunge stílust és ráadásul az Ep magyar nyelvű reall... (2010.09.16. 06:00) Magyar grunge?
  • HányÉves: @raszkolnyikov30: teljesen egyetértek Veled. A heroinos hasonlat meg a TCS szám beillesztése csak ... (2009.01.04. 13:48) Love, hate, love ... de tényleg
  • dejavubazz: Cantrell nyilatkozta anno, hogy szamara korantsem volt felhotlen a felvetel, mert betolt elotte eg... (2009.01.02. 17:35) AiC Unplugged: Layne-t magára hagyták?
  • hm: áh vissza fog az térni, a zenében van megújulás mindig, és lesz olyan időszak ahol ismét a grunge-... (2008.12.11. 21:43) Blog egy 10 éve halott stílusról? Igen!
  • hm: szia! de nem csak a rockzenére igaz, Kurt Cobainékat meg fusztrálta, főleg őt hogy belepofáztak a... (2008.12.11. 21:23) Elhippiesedés?

Love, hate, love ... de tényleg

2009.01.03. 11:36 HányÉves

Aktuálissá vált egy Alice in Chains dal. Love, hate, love.

Staley egy vadállat...még mindig.

Egyébként a szerelmet és a gyűlöletet néha tényleg nem lehet megkülönböztetni. 

I tried to love you I thought I could
I tried to own you I thought I would
I want to peel the skin from your face
Before the real you lays to waste

You told me I'm the only one
Sweet little angel you should have run
Lying, crying, dying to leave
Innocence creates my hell

Cheating myself still you know more
It would be so easy with a whore
Try to understand me little girl
My twisted passion to be your world

Lost inside my sick head
I live for you but I'm not alive
Take my hand before I kill
Still love you, I still burn

Love, hate, love
 

4 komment

Elhippiesedés?

2007.11.30. 02:25 HányÉves

Igen szép, magyartalan szót használtam címnek, de talán olvasóim tömege megbocsájtja ezt nekem.

Ezt a kifejezést a vegyeskazetta.blog.hu-n olvastam egy hozzászólásban. És rájöttem, hogy egyre inkább illik rám. És persze mindezt a grunge-dzsal is összefüggésbe tudtam hozni...milyen meglepő...

Az elmúlt 18 évben a Metallicá-tól, Pink Floyd-tól a Guns 'n' Roses-en keresztül a Tankcsapdán át szép lassan eljutottam a Paradise Lost-ig, Marilyn Manson-ig majd a Korn-ig és a Slipknot-ig, de közben beleszerettem a grunge-ba, kb 10 évvel annak "divatja" után, és most "tök logikus" módon eljutottam Bob Dylan-ig, Hendrix-ig és a Doors-ig.

Talán van valami a világban, ami - mindegy, hogy nyálas-e vagy nem - képletesen szólva kivisz pár embert a "vadonba". Még ha el sem mozdul a nagyvárosból. Nem feltétlenül a fizikai vadon a lényeg, bár kétségtelen, hogy néha a tökéletes "hatás" elérése érdekében talán szükséges. (Tanulságos lesz a jövő tavasszal kis hazánkba kerülő, Into the wild című Sean Penn mozi, amelyről a már említett, és egyébként szerintem zseniális vegyeskazetta blogon is olvashattok.)

A Pearl Jam-ről még mindig nem készültem fel posztot írni, de annyit azért megjegyzek, hogy a filmhez Eddie Vedder készített azonos címmel soundtrack-szólólemezt...padlót fogtam tőle, nem is tudok mit írni, annyira. Meg kell hallgatni.

Hogy mennyire időszerű a "vadon" felé fordulni talán a következő jelenség is mutatja:

Mostanság többször előfordult velem, hogy valamilyen zenét mutattam teljesen átlagos, 18-25 év körüli fiataloknak, és válaszképpen ők is megtették ugyenezt nekem. Kirívóan sok olyan énekest hallottam emiatt, akinek a hangja és a megjelenése is enyhén szólva zavarba ejtő. (Mivel nem konkrét személyeket vagy zenekarokat szeretnék minősíteni, direkt nem említek neveket, a jelenség a lényeg!)

Hogy miért mondom ezt? Főképp a sok helyen (érthetően?) "agyonfikázott" emo stílusú zenész-palántákon fedeztem fel, hogy nem mindig látszik, milyen nemű emberkékről van szó. Ami önmagában nem lenne baj, de ezek a fiúk-lányok nem természetüknél fogva nőiesek, fiúsak, hanem saját magukat "maszkírozzák" a másik nem arculatára. (Identitászavarukra az is igencsak jellemző, hogy sok emo-zenekar és emo-típusú rajongó letagadja, hogy egyáltalán az lenne...) Éneklés közben pedig - igazodva a "szomorú-stílus" kötelező jellegéhez - olyan, mintha sírnának. Röviden szólva: Olyan hangja van egy hímnemű énekesnek, mintha egy lány a könnyeivel küszködve dalolna. (És természetesen soha semmi bajom nincs, ha egy tényleg szomorú dalt tényleg átérez, és megél az előadója, elég csak pl a Nirvana Unplugged-jára, vagy a Deep Purple-től a When a blind man cries-ra gondolni. De végigvinnyogni egy albumot, 17 évesen, világfájdalommal...nem túl hiteles)

Persze nem vagyunk egyformák, mindenkinek más tetszik. Viszont ha visszatekerem az időt korai kamaszkoromig, ez úgy a 90-es évek elején volt, arra emlékszem vissza, hogy mi ott nagyon keménynek, igazi férfinak akartunk látszani, a csajok meg nagyon felnőtt nőnek. Persze elég hülyén néztünk ki sokszor, de a lényeg, hogy mindkét részről a tiszta ERŐ iránti vágy dolgozott. A fiúk FÉRFIAK, a lányok NŐK akartak lenni. Ezt manapság - a mackófelsős, széken-ülve-térdem-lábfejem-szembenéz-mintha-nyomorék-lennék típusú embereket elnézve - nem mindig látom így. Bár nyilván valami vénember énem jött elő, hiszen szüleink szülei a hosszú haj miatt gondoltak homokosnak minden rockert...akkor most én hülye-e vagyok?

Mindegy, visszatérve a zenéhez: az emo csak egy kiragadott dolog volt, a sírva éneklésben élen járnak nem-emos bandák is (gondoljunk csak pl a Linkin Parkra, bár ott a sírást néha ordítással keverik, így keményebb...). Mivel a fentiek leginkább fiatal emberekből álló kezdő bandákra érvényesek, megvédhetnénk őket azzal, hogy kicsik még, kezdők még, senki sem kezdte egyből profi módon a karrierjét. Persze, de ha valaki még csak ügyetlen tini, akkor miért van jobb első videoklipje, mint mondjuk anno egy Korn-nak, vagy Stone Temple Pilots-nak? Nem irigylem tőlük, isten ments! A gond az, hogy míg korábban, akár 30-40 (Deep Purple, Doors) vagy 18 (Nirvana, Pearl Jam) évvel ezelőtt egy kezdő ifjú banda nemcsak "ügyetlenke" de "ismeretlenke" is volt, addig manapság, ha egy kiadó meg akar csinálni egy tini-rock bandát, akkor már az első albummal világsikert tud elérni. (pl. Tokio Hotel) A pop-piacon régóta meglévő jelenség az elmúlt 10 évben a rockzenében is megjelent. Ezzel épp a tisztaságát, őszinteségét sikerült összepiszkolni egy kicsit. Ráadásul, ha egy 17 éves zenész élete első 10 dalának elkészítése után körbekoncertezi a világot, és milliomossá válik, nagyon nehéz fenntartani benne a motivációt, hogy tovább gyakoroljon és fejlessze magát. Még ha meg is lenne benne az őszinte "zenész-ség", akkor is nehéz ellenállni bizonyos kísértéseknek.

Hm...micsoda szómenés. Mindenesetre az itt leírt dolgok nem csak a grunge zajos, nyers tisztaságához és ebből fakadó férfias erejéhez, de a majdnem 30 évesen kezdődő "elhippiesedésemhez" is vezetnek manapság. Jövő nyáron bringára ülök és kiköltözöm a mezőre, csinálok egy kommunát, aki akar jönni, mindenképpen viseljen virágot a hajában!

 

2 komment

Címkék: emo hippi eddie vedder

Pearl Jam? Á mégse....

2007.11.27. 10:56 HányÉves

Régóta bennem mocorog, hogy írjak valamit a Pearl Jam-ről. De annyira szeretem, és olyan sokmindent tudnék, hogy majd akkor, ha több időm lesz jól körüljárni a témát. Meg aztán, mostanában több Alice in Chainst meg Green Rivert hallgattam.

Erre most megjelent a nap az égen. És elrontotta az egészet. November közepén folyton szemerkélő eső, ködszitálás, borongós katyvasz vett körül, tökéletes hátteret adva az amúgy sem túl pozitív hangvételű "Seattle-sound"-hoz. Most kénytelen leszek Kelly Family-t hallgatni? :)

1 komment

Címkék: november pearl jam alice in chains kelly family green river

Magyar grunge?

2007.11.23. 17:50 HányÉves

Talán tudatlan vagyok. Talán lusta, hogy utánanézzek...

Volt vajon olyan magyar zenekar, ami tényleg grunge-t játszott? A Tankcsapda Ember tervez albumán volt egy nyilvánvaló tisztelgés Kurt Cobain-nek (Egyszerű Polly), És engem a Magzat a méhben is egyértelműen emlékeztet pl. a Pearl Jam Go-s, Animal-es, Leash-es vonulatára.

De ezen kívül? Biztosan sok (nem rossz értelemben vett!) hobbizenekar játszott seattle-i bandáktól dalokat, de vajon fel tud-e idézni bárki egy kicsit is ismert (mondjuk lemezt is kiadó, rendesen koncertező) magyar grunge zenekart?

5 komment

Címkék: magyar magzat tankcsapda grunge

AiC Unplugged: Layne-t magára hagyták?

2007.11.22. 19:46 HányÉves

Persze, tudom, hogy két hete feküdt már igen "kellemes" körülmények között, mikor anno 2002-ben rátaláltak, de most nem erről van szó.

A minap néztem az Unplugged-jukat. Ha igazak a pletykák, alig bírták összevakarni a koncertre, annyira kész volt előtte. Nyilván ez is dühíthette a sokkal fegyelmezettebb, összeszedettebb társait. De van valami, amire akkor sem találok magyarázatot, persze lehet, hogy csak hallucináció. Épp erre keresem a választ. Ti mit gondoltok?

Jól láttam-e vajon, hogy a koncert alatt Jerry Cantrell és a többiek tök jól érzik magukat és a közös zenélést, de valahogy - a tényleg finoman szólva enervált - Staley-t csak tisztes távolból, (kicsit lenézve?, szánakozva?) figyelik?

Remélem, hogy nem így van, de pl a koncert végi ölelkezésben is csak késve, egy apró mozdulat erejéig "fogadják be" maguk közé.

El tudom képzelni, hogy az évek során elegük lett abból, hogy folyton gondok vannak vele, és addigra már egy egy ilyen fellépés komoly szerződésekről és még komlyabb pénzekről szólt. Olyan volt néha Cantrell tekintete, mintha azt mondta volna: "Te hülye drogos lúzer, alig bírsz énekelni, hogy lehet így veled bármit is kezdeni?"
És tényleg, Layne alig bírt ülni is. DE! Egyrészt, szerintem az Unplugged lágyabb hangzásához "véletlenül" még jól is jött ez a gyengébb hang. És tényleg, pl. a Down in a hole jobban sikerült, mint a stúdióban, de legalábbis az én hátam még ma is borsódzik, ha hallom:

Másrészt, most lehet, hogy sokan megköveznek, de akkor is tartom: Staley volt a zseni a bandában, a többiek "csak" nagyon profi zenészek. Semmire nem mentek volna Staley zsenije nélkül. (És persze ez fordítva is igaz.) A koncertek, fellépések bizonytalanokká válhatnak, ha Layne-re nem lehet számítani. De ha ő nem lett volna olyan, amilyen, akkor koncertek sem lettek volna. És ha innen nézzük, Cantrell-ék távolságtartása, "véleményezése" nem volt jogos.

Nagyon remélem, hogy rosszul látom, és teljesen mellette álltak, akkor is, amikor már nyilvánvaló volt, hogy elvesztette a hernyóval vívott harcot.

Mellesleg, valahol, talán egy YouTube-os comment-ben olvastam egy nagyon szívemből szóló dolgot: sokan mondják, hogy bárcsak ne drogozott volna és bárcsak ne halt volna meg és még mindig énekelne. Csakhogy: ő azért énekelt úgy és olyan dalokat, mert úgy élt, ahogy. Nincs értelme más életet kívánni neki sajnos. Ez volt az övé, és így tudott még ennyi év után is ennyire hatni ránk. 

1 komment

Címkék: seattle unplugged grunge alice in chains layne staley jerry cantrell

Blog egy 10 éve halott stílusról? Igen!

2007.11.22. 11:48 HányÉves

Green River, Mother Love Bone, Temple of the Dog, Nirvana, Pearl Jam, Soundgarden, Alice in Chains...

Mondanak ezek a nevek valamit? Ha igen, akkor könnyen lehet, hogy nagyon sokat. Ha nem, akkor érdemes utánuk nézni (bár utólag nehéz elmerülni a "Seattle sound" áramlatában, de, saját példámból okulva, nem lehetetlen.)

Sokan, sokfélét írtak erről a stílusról, ami, a rockzenei irányzatok közül talán egyedüliként kötődik ennyire egy adott helyhez és időhöz. Bár nyilván sokfelé próbálkoztak vele, valahogy mégis kizárólag Seattle-ben volt az igazi. És a 90-es évek közepétől 1-2 év alatt teljesen eltűnt. (Jó, nem teljesen, mert pl. a Pearl Jam még mindig zenél, de amit ők csinálnak, bár zseniális, azért már nem nevezhető grunge-nak.)

Ez a blog egyrészt azért indult, hogy a hozzászólásokból megtudjam, itt, Magyarországon mi maradt meg a zeneszeretők fejében ebből a - szerintem - kimondhatatlan jó hangulatú érából-stílusból.

Másrészt, ha éppen hatalmasat üt rajtam pl egy AiC lemez, akkor itt áradozhatok kedvemre...:)

Búcsúzóul, egy klip, ami igen hűen tükrözi az EGÉSZET:

http://www.youtube.com/watch?v=9SPMfr38fCA

 

8 komment

Címkék: rock pearl jam grunge soundgarden alice in chains