Persze, tudom, hogy két hete feküdt már igen "kellemes" körülmények között, mikor anno 2002-ben rátaláltak, de most nem erről van szó.
A minap néztem az Unplugged-jukat. Ha igazak a pletykák, alig bírták összevakarni a koncertre, annyira kész volt előtte. Nyilván ez is dühíthette a sokkal fegyelmezettebb, összeszedettebb társait. De van valami, amire akkor sem találok magyarázatot, persze lehet, hogy csak hallucináció. Épp erre keresem a választ. Ti mit gondoltok?
Jól láttam-e vajon, hogy a koncert alatt Jerry Cantrell és a többiek tök jól érzik magukat és a közös zenélést, de valahogy - a tényleg finoman szólva enervált - Staley-t csak tisztes távolból, (kicsit lenézve?, szánakozva?) figyelik?
Remélem, hogy nem így van, de pl a koncert végi ölelkezésben is csak késve, egy apró mozdulat erejéig "fogadják be" maguk közé.
El tudom képzelni, hogy az évek során elegük lett abból, hogy folyton gondok vannak vele, és addigra már egy egy ilyen fellépés komoly szerződésekről és még komlyabb pénzekről szólt. Olyan volt néha Cantrell tekintete, mintha azt mondta volna: "Te hülye drogos lúzer, alig bírsz énekelni, hogy lehet így veled bármit is kezdeni?"
És tényleg, Layne alig bírt ülni is. DE! Egyrészt, szerintem az Unplugged lágyabb hangzásához "véletlenül" még jól is jött ez a gyengébb hang. És tényleg, pl. a Down in a hole jobban sikerült, mint a stúdióban, de legalábbis az én hátam még ma is borsódzik, ha hallom:
Másrészt, most lehet, hogy sokan megköveznek, de akkor is tartom: Staley volt a zseni a bandában, a többiek "csak" nagyon profi zenészek. Semmire nem mentek volna Staley zsenije nélkül. (És persze ez fordítva is igaz.) A koncertek, fellépések bizonytalanokká válhatnak, ha Layne-re nem lehet számítani. De ha ő nem lett volna olyan, amilyen, akkor koncertek sem lettek volna. És ha innen nézzük, Cantrell-ék távolságtartása, "véleményezése" nem volt jogos.
Nagyon remélem, hogy rosszul látom, és teljesen mellette álltak, akkor is, amikor már nyilvánvaló volt, hogy elvesztette a hernyóval vívott harcot.
Mellesleg, valahol, talán egy YouTube-os comment-ben olvastam egy nagyon szívemből szóló dolgot: sokan mondják, hogy bárcsak ne drogozott volna és bárcsak ne halt volna meg és még mindig énekelne. Csakhogy: ő azért énekelt úgy és olyan dalokat, mert úgy élt, ahogy. Nincs értelme más életet kívánni neki sajnos. Ez volt az övé, és így tudott még ennyi év után is ennyire hatni ránk.